Én + Te + Ők = Mi. A szabadság algoritmusai – kurátor: Vass Réka
Egy olyan világban, ahol a láthatatlan irányítás és kódok, technológiai rendszerek, természeti erőforrások és kulturális emlékek finoman összefonódnak, a művészet segít újraértelmezni kapcsolatainkat egymással és a környezetünkkel. A kiállítás hat műve a technológia és demokrácia viszonyát, az ember és természet kölcsönhatását, valamint a közös kapcsolódások keresésének lehetőségeit tárja fel. Egy gazdag, sokrétegű narratíva nyílik meg, amely új utakat mutat a szabadság, a felelősség és a közösség megélésére.
E kiállításban mind egyenrangúan alkotunk – gép, ember, természet. A szabadság algoritmusai már nem csak rendszerek, hanem kapcsolataink szövedékei, ahol az Én, a Te és az Ők végül mindannyiunk Mi-jében találkozik.
Gyere és láss bele a körülöttünk lévő és egyben az általunk alakított világba – a művészet szemével!
Kiállított művek:
AI Hyperrealism – Martyna Marciniak
AI Hyperrealism című munkájában Martyna a mesterséges intelligencia és a szintetikus képek világát kutatja, különösen a 2023-ban napvilágot látott Balenciaga Pope hoax ügyét. Az 18 perces videóban a művész a mesterséges intelligencia generálásának mechanizmusait és a vizuális kultúrával való kapcsolatunkat vizsgálja. A monológ, amelyet a Balenciaga Pope ad elő, megkérdőjelezi a tények és a fényképes bizonyítékok hagyományos elképzeléseit, miközben a digitális hoaxok és a szintetikus képek hatásait fedi fel. A projekt célja, hogy újraértelmezze a mesterségesen generált információk, képek és hoaxok világát, és kapcsolatba hozza őket a fényképezés történetével.
Martyna lengyel származású, Berlinben élő művész, kutató és 3D dizájner. Munkáiban a vizuális történetmesélést kutatja, amely magában foglalja az animációt, filmet, írást, modellezést és szobrászatot. Művészi gyakorlatában a szembenálló történetmesélést és a pataforensics módszereit alkalmazza a technológiai és vizuális elfogultságok leleplezésére, miközben az esztétika, a jog, a politika és a médiateória határvonalait összeköti.
Munkái során olyan nemzetközi szervezetekkel dolgozott, mint a Forensic Architecture, Amnesty International és Human Rights Watch. Alapító tagja a Border Emergency Collective kutatócsoportnak, amely a lengyel-belarusz határon migráló emberek történeteit dokumentálta. Művei olyan rangos helyszíneken voltak láthatók, mint az Ars Electronica Festival, a Galerie Stadt Sindelfingen és a Warsaw Biennale.
The Falling City – Noemi Iglesias Barrios
A The Falling City egy figyelemfelkeltő projekt, amely mesterséges intelligenciát és gépi tanulást használ a városi érzelmek mérésére. Az installáció célja, hogy a mesterséges intelligencia segítségével megértse és vizualizálja az emberek érzelmi viselkedését a köztereken, különös figyelmet fordítva az empátiára és a szeretet megnyilvánulásaira. A művész Emotional Counter (magyarul: Érzelmi számláló) című alkotása olyan mesterséges empátiát kérdőjelez meg, amely a közterületeken az érzelmek érzékelésére összpontosít, vizuálisan és adatként rögzíti az emberek közötti kapcsolatokat. A projekt nemcsak az AI technológiai alkalmazásait vizsgálja, hanem annak etikai következményeit is, miközben új utakat keres az emberi kapcsolatok digitális értelmezésére.
Noemi Iglesias Barrios spanyol származású multidiszciplináris művész és kutató, aki porcelánnal és hosszú távú performatív formákkal dolgozik. Munkáiban a vizuális
művészetek szerepét kutatja az experimentális diszciplínák – mint a szobrászat és a digitális technológiák – határvonalán. Művészete a hagyományos kerámia technikák alkalmazásával új, provokatív koncepciókat hoz létre, amelyek a fogyasztói társadalom hatását vizsgálják, például a szerelem érzelmi tapasztalataira.
Noemi 2009 óta számos országban élt és dolgozott, köztük Görögországban, Angliában, Finnországban, Olaszországban, Magyarországon, Kínában és Koreában. Legutóbb az Artificial Empathy rezidenciát nyerte el a Gluon-ban, és a The Falling City projektje révén az Ars Electronica támogatásával dolgozik. Művei olyan neves helyszíneken szerepeltek, mint a Thyssen-Bornemisza National Museum Madridban és a Laboral Centro de Arte Spanyolországban.
Stratum – Silvia Binda Heiserova
A Stratum egy elektronikus szobor, amely az idő fogalmát és annak mérését helyezi középpontba. Az installáció egy antenna tornyot formáz, amely a digitális világban megszokott, szinkronizált időt kérdőjelezi meg. A projekt a globális idő fogalmát és annak titkos rétegeit boncolgatja, miközben a technológiai eszközökben rejlő rejtett igazságokat tárja fel. A művész a Network Time Protocol (NTP) hierarchiát használja alapként, és elképzeli azt a réteget, amely kívül esik a hivatalos szinkronizálás rendjén. A Stratum az időt nem szinkronizálja, hanem figyeli, érzékeli és vizualizálja azt különböző adat- és hangalapú reprezentációkban, megzavarva a digitális világ időfogalmát.
Silvia Binda Heiserova vizuális és multimédia művész, kutató és kreatív kódoló. Multidiszciplináris művészeti gyakorlata a digitális korban zajló hatalmi viszonyokat vizsgálja, különös figyelmet fordítva a nemi perspektívára. Analitikus és kritikai megközelítést alkalmaz, hogy aláássa a sztereotipikus és elfogult reprezentációkat a társadalmi és virtuális terekben. Silvia a Valenciai Műszaki Egyetemen szerezte meg doktori fokozatát Fine Arts: Practice and Research szakon, ahol az Art and Gender kutatócsoport tagja volt. Emellett MFA diplomát szerzett Művészeti Teremtésből, festészetre és kortárs művészeti gyakorlatra fókuszálva, valamint MFA diplomát szerzett Vizuális és Multimédia Művészetekből ugyanitt. Silvia az offDAC alapítója, egy decentralizált művészeti közösségnek, amely a feminizmus, a művészet és a technológia metszéspontjának kutatására összpontosít.
Kísérletek a fotókémiai anyagok és a talaj ökológiai kapcsolatára – Cseke Tamás
Az installáció a talaj, a műtrágya és a fotókémia összefonódó, olykor ellentmondásos kapcsolatára reflektál, személyes emlékeken és ipari örökségen keresztül. A bioeljárással, élő anyagra nyomtatott képek és a térben elhelyezett tárgyak – kombucha papírra készült nyomat, műtrágya zsák, gyárakat ábrázoló fotók – finom párbeszédet hoznak létre az ökológiai felelősség és a képalkotás módszerei között. A mű kutató, kísérletező hozzáállással keresi a fenntartható anyaghasználat lehetőségeit a fotográfiában.
Cseke Tamás Budapesten élő fotográfus, akinek munkásságát leginkább az egzisztencializmus, társadalmi kérdések, a kapitalizmus, valamint annak a divat- és művészeti világra gyakorolt hatásai foglalkoztatják. Képeket és szöveget egyaránt használ, és fotográfiai alkotásai legtöbbször kutatásokon alapulnak. Konceptuális munkáit többek között a Budapest Photo Festival-on (2022), a ljubljanai Different Worlds Festival-on (2023) állították ki, valamint online megjelentek a Vogue.com és az i-D magazin felületein. Mélyen érdeklik az emberek és az interperszonális kapcsolatok, és minden alkalmat megragad az emberi test energiáinak a felfedezésére – legyen szó táncról vagy divatfotózásról.
Not Like Other Trees – Lindi Dedek
A rövidfilm-projekt két fa kulturális jelentőségét vizsgálja: az afrikai mpingo (ébénfa) és a közép-európai fűzfa sorsát, melyek bennsőségesen összefonódnak a helyi közösségek művészeti és spirituális hagyományaival. A kétrészes mű a látogató elé tárja, miként alakult át a fákhoz való viszony a globalizáció, iparosodás és vallási befolyás hatására, fókuszba állítva az ökológiai igazságosság és a mesterségek lassan eltűnő világát. Az alkotás személyes, esszéisztikus módon mutat rá arra, hogy a természeti elemek hogyan válnak a kollektív identitás, a helyi történetek és a művészet hordozóivá.
Lindi Dedek Berlinben élő, cseh származású művész, aki elsősorban film és performansz területeken alkot, és kurátorként is aktív a Neisse Filmfesztiválon. Munkáiban a késő kapitalizmusban formálódó emberi és nem-emberi viszonyokat kutatja, miközben ötvözi a folklór, queer elmélet, komédia és ökológiai dekolonizáció témáit. Kutatás-alapú gyakorlatában etnográfiai módszereket, részvételi intervenciókat és alternatív filmtechnikákat használ, hogy új nézőpontokat teremtsen kelet-európai történetekhez.