XIII. században, a tatárjárás után betelepített vallon telepesek az erdőket kiirtották (taille: vágás, irtás) és valószínűleg ebből alakult ki a település neve, amely névmagyarázataként fogható fel.
Az 1562-i tridenti zsinaton IV. Pius pápa eképpen emlékezett meg: „Summum Pontificem talia vina decent!”, ami a szellemes latin szójáték szerint annyit tesz, hogy „Őszentségének ilyen (tállyai) bor dukál! „1631-ben Ferdinánd városi címet adott Tállyának, az így kialakuló városfejlődés mellett, a századok folyamán lehetővé vált, hogy a település részese lehetett fontos társadalmi eseményeknek.
Az 1784-es országos népszámlálás eredményeképpen, Tállya Zemplén vármegye legnépesebb városa volt. Ebben az időben Tállya rendelkezett a legnagyobb szőlőtermő területtel, és a település kiváló borait számtalan költőt egyházi személyiséget is megihletett. A település életében meghatározó szerepet töltött be a Rákóczi család amely e helyet tekintette főhadiszállásának.Számos régi emlék látható a településen ami az akkori időket idézi.
Későbbi századokban is fontos szerepet töltött be Tállya a környező települések életében. Itt komponálta műveit Lavotta János a híres hegedűművész, akinek verbunkosait ma is számos helyen hallhat a műértő, és zeneszerető közönség.
1802-ben itt keresztelték meg Kossuth Lajost az első szabad magyar kormány egykori pénzügyminiszterét.
A település azonban mégis a szőlő és bortermelési hagyományaival vált ismertté.Tállyához és a környező településekhez nagyvonalú volt a természet. A hegyoldalakat borító vulkanikus riolittufa döntően meghatározta a település környezetében az évszázadok során kialakult szőlőtermesztés hagyományát. A termőterület különlegességét a (riolit, szeolit, trachit, lösz), a napsütötte déli lejtők és az egyedi mikroklíma adja. Az egyedi mikroklíma amely a legkedvezőbb feltételeit teremtette meg a szőlő természetes cukortartalmának a kialakulásában, valamint kedvező hatást váltott ki az aszúsodás elindulásának, ami a borvidék és Tállya hírnevét is elvitték a nagyvilágba.
Az évszázadok alatt kinemesített hagyományos hegyaljai szőlőfajták mint a : furmint, hárslevelű, sárgamuskotály, zéta, és kövérszőlő, és a borok érlelésére szolgáló riolittufába vájt pincék mind, mind hozzájárultak ahhoz, hogy Tállya méltán viselhesse immár 2002-től az Unesco által neki adományozott Világörökségi címet.
Forrás:tallya.hu