Golop község Borsod- Abaúj- Zemplén megyében, a Szerencs patak völgytorkolatában, a Somos- hegy lábánál fekszik, számos festői, történelmi település által körbevéve. Golop a történelmi Tokaj-hegyaljai borvidék része, amely 2002-ben mint kultúrtáj világörökségi rangot kapott. A tokaj-hegyaljai táj, az ökoszisztéma, az emberi kultúra és tradíciók olyan egyedülálló összefüggését élhetik át, ízlelhetik meg itt az ide látogatók, amit sehol máshol a világon.
Golop történelme
A település az ókor óta lakott. Erre utal a község határában feltárt több ezer éves temetkezési hely is. A leletek ma a Nemzeti Múzeumban tekinthetők meg. A település első írásos említése 1255-ből való, bár ezen időszakban még különböző névváltozatokban (Glup, Kulup, Gulup, Galoph, Kolop) szerepelt. E terület 1574-ben a Golopy család, pontosabban Golopy Gáspár, Abaúj vármegye alispánjának tulajdonába került. A község mai neve is hozzá fűződik, hiszen a krónikák ettől kezdve emlegetik és írják a települést ilyen alakban.
Golop a 19. században, a Vay család birtokában élte virágkorát. A bárói család tagjai a ma is álló két kastélyukban és az 5,8 hektáron elterülő „tündérkerttel” egyfajta szellemi központot hoztak itt létre. A magyar nyelv ügye, annak előmozdítása különösen fontos volt a család számára. Vay Miklós tábornok baráti kapcsolatot ápolt a nyelvújító Kazinczy Ferenccel, aki a birtok gyakori látogatója volt. A baráti kapcsolatot jelzi, hogy Eugénia lányának Vay Miklós volt a keresztapja. Érdekesség és egyben a Vay család újító szemléletét jelzi, hogy Vay Miklós fiai mellé elsőként fogadott tornatanárt. Wilhelm Egger később országosan is ismerté vált, őt tekinthetjük a hazai tornasport megalapítójának.
A község méltán lehet büszke a két Vay kastélyára: a nemrégiben felújított reneszánsz Vay kastélyra, illetve a 
vele szemben álló klasszicista Vay kastélyra, amely az Ősi Magyar Címertárnak ad otthont. A két kastély fekvése is érdekes, úgyanis egymástól alig pár méterre helyezkednek el, mégis két külön vármegyéhez tartoztak, mivel a településen, pontosabban a két kastély között húzódott Abaúj és Zemplén vármegye határa. (Ma tujasor jelzi a határt.)
Az ó- (vagy régi)kastélyt a község északkeleti szélén a „Szerencs”- illetve „kis” – és „Malom”- patak közötti enyhén lejtős, egykor erősen mocsaras patakvölgy kisebb „szigetén” 1592 körül emeltette reneszánsz stílusban Golopy Gáspár alispán. A kastély területe meglehetősen kisméretű (17,5x 9m). Az épület háromszintes, szintenként két térre tagolódik: egytraktusos, téglalap alaprajzú főtömbből és két, átlósan átellenes sarkain bástyaszerűen kiszögelő négyszögű fióktömbökből (amelyeknek alsó szintjein védelmi berendezéseket, egyszerű lőréseket alakítottak ki) áll.
A Vay család birtokába a 17. század végén házasság révén került a kastély. Reneszánsz formájának első jelentősebb átalakítására Vay László idejében került sor feltehetően az 1720-as években. A 19. század elején Vay Miklós – későbbi koronaőr, főkancellár, országgyűlés főrendiházának elnöke – állandó lakhelyévé választotta a települést, itt helyezve el családi levéltárukat és a nagybecsű, mintegy 20 000 kötetet számláló könyvtárukat is.
A vele szemben lévő egy szintes, de nagyobb kiterjedésű új-kastélyt báró Vay Miklós (1802-1894), későbbi koronaőr építette 1825 körül, klasszicista stílusban, amikor is politikai teendői miatt a megyébe költözött Alsózsolcáról. Az „új- kastély” a reformkori vidéki főurak igényeinek megfelelően lett kialakítva. Utcai homlokzata földszintes, még az udvar felé a terep szintkülönbsége folytán magasföldszintes. Elnyújtott tömegét középen és két végén rizalitok tagolják. A kastély jobb szárnyában, méltó történelmi környezetben kapott helyet az Ősi Magyar Címertár.
Ősi Magyar Címer-és Zászlókiállítás: Európai viszonylatban is egyedülálló kiállítás több mint 500 címert és 16 történelmi zászlót mutat be. A tárlaton látható darabok Szabadiné Sinkó Ilona aranyhímzéses tűfestő művei. A kiállított, válogatott címerek átölelik a magyar múlt egészét az ősi magyar nemzetségek, királyi és nemesi családok, egyházak, vármegyék és városok hímzett és festett címerein keresztül.
E kastély-együttest hajdan angolkert vette körül, amelynek része volt egy kisebb tó, sziget, vízesés, malomárok, méhkas és egy melegház is, gazdag növényállománnyal. Míg a birtok ménesei Wesselényi híres erdélyi méneseivel vetekedtek. A kertet később számos szobor is ékesítette, melyeket az ifjú Vay Miklós (1828—1886) szobrász faragott.
Ma a park megmaradt része természetvédelmi területté lett nyilvánítva, az itt található idős tiszafák, tölgyek és platánok védelme érdekében. Az ide látogatók a kertben az összeérő gesztenyefák lombjai alatt, illetve a védett fáik mellett rövid kis sétát is tehetnek.
Református Templom
A kastélykertben áll a település református temploma. A templom stílusa gótikus, míg a 24 méter magas torony barokk stílusjegyeket hordoz. A templom története egészen a középkorig (1332-es pápai tizedszedés) visszavezethető. Igazi virágzása azonban a 18. századtól kezdődött el, amikor is a település urai a Vay család tagjai lettek. 1778-ban Vay László jelentős támogatásával újjáépült a templom. Ekkor egy 56 táblából álló kazettás mennyezetet készítettek, amit később, az 1911. évi újjáépítés során lebontottak és áthelyezték azokat a kastélyba. Sajnos ott ez a kazettázat a második világháború alatt leégett.
Katolikus templom
A község nagy része a földesúrral együtt az 1800-as évekig református volt, majd terjedni kezdett a római katolikus vallás is a településen. 1886-ban a Boldogságos Szűz tiszteletére kápolnát emeltettek, amelyet később Szűz Mária Neve titulussal templommá építettek át.
Somos
A település határában magasodó 284 méter magas vulkanikus eredetű Somos hegyre kellemes sétaút vezet fel, s innen a „Nagykőről” csodálatos panoráma nyílik nemcsak Golopra, hanem a Mád-Tállyai borvidékre is. A nevét a hegy a rajta elterjedt somnövényről kapta. A húsos som erdei gyümölcsfajta, amely nyersen is fogyasztható, de lekvár, szörp, bor, sőt még pálinka is főzhető belőle. Az elmúlt években a hegy oldalában egy meglehetősen hosszú és régi pincének, a Rákóczi pincének a feltárása kezdődött meg. A monda szerint a pincének 22 nyúlványa, elágazása van és egészen Kassáig húzódik.
Bortermelés
Golopon, mint hegyaljai településen szintén messze múltra tekint vissza a bortermelés. A 18- 19. században a Somos-hegy oldalában kialakított pincében jelentős mennyiségű és kiváló minőségű bort forraltak és tároltak. A borkészítés tradíciója azóta is él a faluban, generációról generációra száll. A hagyományos hegyaljai szőlőfajtákból – mint például a furmint, hárslevelű, sárgamuskotály – kézműves technológiával előállított ízletes nedűket a helyi boros pincékben meg is lehet kóstolni.
A kastélyok, templomok megtekintése után több, igényesen kialakított vendégház áll a megpihenni vágyók rendelkezésére.
Golop Község honlapja: http://golop.hu/
Ősi Magyar Címer- és Zászlókiállítás
http://golop.hu/index.php/turizmus/osi-magyar-cimer-es-zaszlokiallitas
Vendégházak és pincék
Meredély Vendégház: https://www.facebook.com/meredelyvendeghaz/?modal=admin_todo_tour
Rózsa-Domb Vendégház: http://www.rozsa-dombvendeghaz.oldalunk.hu/site.php?sd=rozsa-dombvendeghaz
Kemencés Vendégház: http://www.golopvendeghaz.gportal.hu/
Napsugár Vendégház: http://napsugarvendeghaz.gportal.hu/
Tulipános Vendégház: https://goo.gl/maps/mw3sro32FhvSsTzV6
Menta Vendégház: https://szallas.hu/menta-vendeghaz-golop
Setét Pince: http://mivesborhaz.eu/?language=hu